Volt tornaterem, nincs tornaterem
A nagybecskereki Sonja Marinković Általános Iskola épületébe csak a hátsó bejáraton lehet bemenni az omladozó homlokzat miatt. Harminc éve tornaterem sincs. A megoldás felé vezető első lépést most sikerült megtenni: elkészült a leendő tornaterem tervrajza. Jelena Jenovay, igazgató, Sonja Marinković Általános Iskola, Nagybecskerek: „A tartományi oktatási titkárság pályázatán 300 ezer dinárt nyertünk a tervdokumentáció elkészítésére. A legkedvezőbb ajánlatot az ARS Forma tervezőiroda nyújtotta be. Amint láthatták, ez a terv megnyerte a hallgatóság tetszését, és reméljük, hogy a következő lépéseink felgyorsulnak a terv megvalósítása irányában.”
Tornaterem híján a gyerekek egy ideig az iskola pincéjében tornáztak. A dohos, nedves falak miatt azonban kénytelenek voltak onnan is kiköltözni. Jelenleg tantermekben tornáznak. Kovács Dániel, tornatanár, Sonja Marinković Általános Iskola, Nagybecskerek: „Itt a városban nagyon kevés a hely. Két osztályban vagyunk, nincsen jó tornafelszerelés, nincs labda. Nagyon szűkös a hely.”
A terv szerint egy 24-szer 12 méteres, modern tornaterem épülne. Ehhez azonban mintegy 350 ezer euróra lesz majd szükség. Aleksandar Rackov, építészmérnök: „A kiinduló pontunk a tervezésnél az volt, hogy egy teljesen korszerű létesítmény legyen. Függetlenül attól, hogy a jelenlegi iskolaépület a Műemlékvédő Intézet védelme alatt van. Úgy gondolom, hogy egy érdekes eredményt értünk el, érdekes megoldást találtunk.”
A régi tornaterem állapota akkor romlott meg, amikor az iskola mellet megépült a várost átszelő sugárút. Várady József, elnök, Nagybecskereki Módszertani Központ: „A javítás nem volt már ésszerű, nem lehetett a vállalatot rákényszeríteni, hogy egy új épületet építsen a helyére. Amellett még a telekből is lecsíptek egy falatot. Úgyhogy az volt az érzésem, és megmaradt a mai napig, hogy egy bizonyos tendencia áll mögötte, egy bizonyos elképzelés volt, hogy evvel az épülettel egyáltalán mi lesz.”
Messinger Karolina halála előtt 1942-ben, Budapesten, adományozó levelében ezt írta: „a fenn megjelölt minden vagyonom, mint önálló jogi személyiséggel bíró alapítvány, mindenkor a bánáti magyarság iskoláztatásának az ügyét szolgálja.” Nem véletlen, hogy az iskola ma is a becskereki magyarság kultikus létesítménye. Ez az egyetlen általános iskola a városban, ahol megmaradtak a magyar osztályok.
