A gardon

A közmédia és a Hagyományok Háza közös műsora október első hetében a gardont mutatja be.  A zenei válogatásban olyan vidékek muzsikája szól, ahol ez a különleges hangszer a mai napig szerves része a hagyománynak.

A csellóra emlékeztető, ütőpálcával és csipkedéssel megszólaltatott húros ritmushangszer, a gardon kialakulása a múlt homályába vész. Sokszor – tévesen – az „ütőgardon” megnevezést használják, viszont a hagyományban nem ismerik ezt a szóösszetételt.

Az instrumentum egyes feltételezések szerint a XVII-XVIII. századi – töröksíppal együtt használt – tánckísérő dobok szerepét vehette át.

A hangszer mérete különböző. A legkorábbi gardonok hossza 95-130 cm között váltakozott, testük pedig teljes egészében fából készült. Léteztek csellóból átalakított hangszerek is, de ma már csak házilag kifaragott hangszerrel találkozunk. A hangszer testét, vagy más néven „teknyőjét” egyetlen fatömbből, bükkből, vagy más, keményebb fából faragják ki. A tetejére fenyőfából készült has kerül, amelyre két „F” alakú nyílást vágnak. A hasat a testre enyvezik, sőt sokszor rá is szögelik. A nyak tömzsi, melyre gyalult, egyenes fogólap kerül. Az ütőpálca – melynek egyik vége marokfogásra van kialakítva – szintén keményfából készül, hogy jobban bírja a húrokra mért ütéseket.

A gardont legtöbbször négy húrral szerelik fel, bár régen elegendőnek tartottak hármat is a megszólaltatáshoz. A húrokat hagyományosan juhbélből, sodrással készítették, és mindet egy hangra, leginkább kis D-re, azaz a hegedű D hangjánál egy oktávval mélyebbre hangolták, de a mélyebb és öblösebb hangzás érdekében lehetett egy ennél mélyebbre hangolt is rajta. A legvékonyabbat a másik kéz mutató és hüvelykujja megcsípi, és a felemelt húr visszacsapódásával egy élesebb hang keletkezik.  Az ütés és csípés váltakozása adja a gardon hangját. Gyimesben a zenekar általában csak két főből áll, a dallamot játszó hegedű vagy furulya mellett a gardon kísér. Elterjedt szokás volt, hogy a gardonos a hegedűn játszó prímás felesége vagy valamelyik nőrokona volt, így a muzsikáért kapott járandóság a családban maradt.

A Hagyományok Háza „Hajnali” című műsora zenei összeállításában a hallgatók az Utolsó Óra gyűjtéssorozat felvételeiből hallhatnak minden nap más válogatást falusi vonósbandák előadásában.