Jaj, a pocának! - Disznóölésről a Kossuth Rádió kora reggeli műsorában

A Kossuth Rádió „Hajnali”- Népzenei összeállítás korán kelőknek című adása a tél kezdetén a késő őszi és téli hónapok egyik legfontosabb közösségi eseményéhez, a disznóvágáshoz kapcsolódó szokásokat mutatja be.

Régen a disznó hizlalásának kezdetét meghatározott időponthoz, Egyed napjához kötötték a falusi gazdálkodók, hiszen a szeptember elejétől Disznóölő Szent András napjáig, azaz november harmincadikáig eltelt időtartam elegendő volt ahhoz, hogy az állat elérje a vágósúlyt. Ezután indult meg a disznóvágások sora, amely egészen a farsangot lezáró torkos csütörtökig, a lakodalmi, báli időszak végéig tartott.

A disznó levágása, feldolgozása tapasztalatot és változatos munkát igénylő feladatot jelentett, ezért a rokonok és a közeli ismerősök közösen, kalákában dolgoztak. Napfelkelte előtt egy áldomással vette kezdetét a vágás. Az állat leszúrását az ebben leginkább jártas férfiember vagy a felfogadott böllér végezte, a disznó lefogásában azonban mindenki segédkezett, a gyerekek tisztje volt a disznó farkába kapaszkodni. A friss vért fateknőbe vagy zománcos tálba gyűjtötték össze, és sok helyen disznótoros hagymás vért készítettek belőle reggelire, vagy a véreshurka alapanyagaként sóval elkevergetve tették félre.

A hagyományos disznóvágás menete a leszúrást követően az állat bőrének megtisztításával folytatódott. A disznót fateknőbe fektették és vízzel forrázták le, majd szőrének nagy részét kaparókkal eltávolították. A megmaradt szőrzetet pedig szalmacsóvákkal égették le. Egyes vidékeken egy külön erre a célra készített négylábú szerkezeten, a rémfán végezték ezt a műveletet. A sertés kormos bőrének lecsutakolása után kezdetét vette az állat szétbontása és húsának feldolgozása. E munka során először a beleket, majd a fejet, végül pedig a disznó háját távolították el. A hús lefejtése csak ezután következett. A disznóvágásra érkező segítők jóltartásáról a háziasszony gondoskodott. Reggeltől fogva itallal és friss disznótoros étkekkel kínálta a dolgozókat, majd a munka végét jelző vacsorát is ő készítette. Ekkor került az asztalra a friss húsból készült orjaleves, a sült hurka, a kolbász és a disznótoros káposzta is. Miután mindenki jóllakott, a disznótor szórakozással, kártyázással, énekléssel, esetleg tánccal folytatódott. Gyakran muzsikusokat is megfogadtak a mulatságra.

A műsor zenei összeállításában az érdeklődők az Utolsó Óra gyűjtéssorozat felvételeiből hallhatnak válogatást.

Minden reggel 4 óra 3 perctől a Kossuth Rádióban.