Nagyvárosi Vándorok - A Magyar Állami Népi Együttes bemutatójáról
„Aki követi a Magyar Állami Népi Együttes műsorpolitikáját, az megfigyelheti a Társulat sokszínű repertoárját. Ebbe beletartoznak az autentikus bemutatók, a magyar és külföldi zeneszerzők műveire épített műsorok, valamint a színházi dramatikus darabok. Ennek sorában született meg a gondolat egy koncertműsorról. Az ötletnek ugyan voltak előzményei, de egy olyan összeállítás, ami a zenész cigányokat állítja előtérbe, s táncosokkal erősíti a mondanivalót, mindez ideig hiányzott. Tehát Nagyvárosi Vándorok címmel – a vezetők elgondolása alapján – egy rendhagyó zenekari koncert született.
Mihályi Gábor együttesvezető számos alkalommal adott már lehetőséget fiatal koreográfusoknak koncepciójuk megvalósítására, ezúttal engem bízott meg a feladattal. E rendezés számomra nagyon nagy megtisztelést, s egyben lehetőséget jelentett.
Végiggondoltam a teendőket. Vidékről származom, s nálunk nem a magyar népzene volt a meghatározó, inkább a magyar nóta vitte a prímet. Igen, ünnepeken a család, a rokonság, a szomszédság mindig magyar nótára mulatott, a zenész cigányok remekül ismerték e dalkincset, s természetesen mindenkinek megvolt a saját nótája.
Koncepciómban a magyar néptánc és a cigányzene elemei egyesültek. A munka során ’kinyílt az olló’, s a zenész cigányok által játszott jazz és etnikus világzene, magyar népzene és magyar nóta ezúttal a magyar néptánc és a ’világszintű’ néptánc alapjául is szolgálhatott.
Munkához láttunk. Természetesen megvolt a hierarchia a rendező-koreográfus és táncosok között, de a társulat partner volt a közös munkában, s magam is nyitott voltam az ötletekre. Figyeltünk egymásra, s kialakult a párbeszéd: hogyan könnyíthetem meg az életüket, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a közös feladatból.
A zenei szerkesztő-rendező Radics Ferenc, az Együttes prímása. Nagy tudású, s nagy gyakorlatú kolléga, így megkönnyítette dolgomat: a sokszínű kész zenékkel kezdtem dolgozni. Viszont a módosításokat, a sorrend meghatározását már együtt találtuk ki.
A társulat lelkesen, nagy odaadással vett részt a próbákon, de el kell mondanom, hogy az idő is sürgetett minket: az Együttes 15-én Kínába utazik. Egy fesztiválon kell helytállnunk, s megmutatni, hogy a magyar néptánc még mindig a világ élvonalába tartozik. Így sűrű napoknak nézünk még elébe, de ez inkább inspirál mindenkit, s nem megy a munka rovására.”
Csermák Zoltán
