Partnerszervezetekkel, közös szándékkal - A Hagyományok Háza Hálózati találkozója Salgóbányán

„A megyei hálózati szakmai napokat évente kétszer szervezzük meg. Az őszi találkozót idén november 8-9-én tartottuk Salgóbányán, vendéglátónk pedig egy fontos stratégiai partnerünk, a Salgótarjáni Néptáncművészetért Közalapítvány volt. A szimpóziumon huszonegy partnerszervezet mintegy hatvan tagja vett részt.

A bevált tematika szerint azokra az aktualitásokra fókuszáltunk, amik a következő évben is fontosak lehetnek munkánkban. Minden egyes alkalommal más-más tematikák állnak a tárgyalások középpontjában. Ennek nyomán, az első napon a népművészet területét érintő támogatási rendszerekre, – kiemelten a Csoóri Sándor Programra – helyeztük a hangsúlyt. A tanácskozást megtisztelte jelenlétével Dr. Balogh Júlia, a Csoóri Sándor Alap Tanácsadó Testületének elnöke, akitől a résztvevők, – a háttér információkra is kitérve – az odatartozó témában kérdezhettek.

A financiális kérdések mellett ismét előtérbe került a népművészeti életpályamodell bemutatása. Ez egy összetett kérdés, s magában foglalja az ide tartozó iskolarendszert, illetve a további szakmai fejlődést segítő díjakat és elismeréseket. Ehhez kapcsolódva felvetődött egy szakmatörténeti archívum létrehozása. Ennek oka, hogy azok az oktatási, módszertani és támogató rendszerek, – amik a Hagyományok Háza és elődintézményei szervezésében működtek – dokumentációja igencsak hiányos. Partnereink ezeknek a projekteknek – résztvevőként és szervezőként – egykor aktív részesei voltak, így az említett hiányosságok talán pótolhatók segítségükkel.

A találkozó fontos témája volt egy közművelődési új kezdeményezés: a Térségi Kulturális Szolgáltatások Mintaprogram. Magyarország Kormánya indította el a Nemzeti Művelődési Intézet koordinálásával, s a tizenhét nemzeti intézmény – köztük a Hagyományok Háza – részvételével. Ebben természetesen a partnereink is fontos szerepet kaphatnak.

Elengedhetetlen kérdésként vetődött fel a Hálózat fejlesztése és bővítése. A résztvevők egyetértettek abban, hogy minden vármegye bevonása a közös munkába nélkülözhetetlen, de ugyanakkor tisztában voltak azzal, hogy erre a jelenlegi források nem elegendőek.”

Csermák Zoltán