Molière Tartuffe-je a Szabadkai Népszínházban
Orgonék otthonában egy mélyen vallásos alak, Tartuffe egyre nagyobb befolyással bír, s a helyzet már azzal fenyeget, hogy Orgont kiforgatja vagyonából, és a lánya kezét is megszerzi. Hamarosan mindenki átlát Tartuffe ármánykodásán – kivéve Orgont.
A darabnak rengeteg színpadi olvasata van, minden rendező megtalálja a maga Tartuffe-jét. Ricz Ármin azt mondja, nagyon kevés a valódi dolog úgy az emberi kapcsolatainkban, mint a legbanálisabb tárgyakat illetően.
„Ha megnézzük már az étkezésünkkel kapcsolatban, hogy mennyi a műanyag és a nem valódi dolog, akkor ez az álságosság, vagy a valótlanság az szövet szinten átjár minket és a Tartuffe-izmus napjainkban egyfajta anyanyelvként szolgál a hétköznapi életünkbe, az alapvető létezésünkbe.”
A gátlástalan, törtető Tartuffe-öt Hajdú Tamás játssza: „Ami számomra izgalmas volt ebben az útkeresésben az az, hogy a darabból nem lehet kihámozni, hogy ez az ember miért lett ilyen. Ezt nekünk kellett a próbákon asztalnál kitalálni.”
Az alkotók szerint a történet ma különösen aktuális, hiszen egy képmutató világban élünk, és mindannyiunkra jellemző a színlelés.
Kovács Nemes Andor: „Még csak meg sem tudtam mutatni igazán a mai főpróbán, hogy ez hogyan is működik igazán a XXI. században. Ettől aktuális a mai napig a Tartuffe.”
A produkció dramaturgja Oláh Tamás, zeneszerzője Pálfi Ervin, díszlet- és jelmeztervezője Salamon Luna.
Szereplők:
Orgon, Elmira férje: Kovács Nemes Andor
Elmira, Orgon felesége: Kalmár Zsuzsa
Tartuffe, szenteskedő: Hajdú Tamás
Dorine, Mariane társalkodónője: G. Erdélyi Hermina
Mariane, Orgon lánya, Valér szerelmese: Horváth Blanka
Damis, Orgon fia: Nyári Ákos
Cléante, Orgon sógora: Baráth Attila
Valér, Mariane szerelmese: Budinčević Krisztián
Pernelle-né, Orgon anyja: Ralbovszki Csaba