Elszánt túrázók a magyarkanizsai természetjárók
Indulás előtt negyed órával még alig voltak a cserépgyár melletti gyülekezőhelyen, 10 órára azonban mindenki megérkezett. Vörös Tamás Oromhegyesről karikázott át világot látott csodajárgánya nyergében, méghozzá frissen sült pogácsával megpakolva. Vörös Tamás, túrázó, Oromhegyes: „Amíg mozgok, addig nem fázok, bár én azt mondanám, hogy most még nincs hideg, 1-2 fok körül van. Az eső nekem sem esik túl jól, van ugyan vízhatlan ruházatom, ami úgy vízhatlan, hogy ami teljesen nem engedi be a vizet, abba beleizzadok.”
Január 2-án volt már 20 centis hó, mínusz 10 fokos hideg, eső, de napsütés is, a természetjárók mégis mindig megtették a Magyarkanizsa–Martonos–Magyarkanizsa közötti mintegy 17-18 kilométeres távot. Egyszer az úton, máskor a töltésen, vagy akár a réten át. Huszta Erzsébet, egyesületi elnök-túravezető, Természetjáró Egyesület, Magyarkanizsa: „Az idén aszfaltbetyárok leszünk, most kihagyjuk a rétet és a töltést. Tele vagyunk optimizmussal, mi akkor megyünk, amikor jólesik.”
Miután a túrázók Martonoson a Ponty Sporthorgász Egyesület helyiségeiben megpihentek, 13 óra körül visszaindultak Magyarkanizsára.
