Szülészeti erőszak - kórházfelújítás vagy szemléletváltás kell?

Marica Mihajlović feljelentést tett az orvos ellen, és szomorú történetét hallva egyre többen emelik fel a hangjukat, és mesélik el, milyen erőszak érte őket a szülészeteken.

Azt mondják, egy fecske nem csinál nyarat. Nem, tényleg nem. De reményt ébreszt, hogy már nincs messze a nyár. Ez egy metafora. Talán. Azt hivatott felvezetni, hogy évek óta folyik szülészeti erőszak Szerbiában, és mindeddig csak a különböző anyafórumokon, az interneten lehetett erről olvasni, az anyukák egymás között beszélték meg, milyen bántások érték őket a szülőszobán és a szülést követően. Most viszont valami megváltozott. Egy mitrovicai anyuka szülészeti erőszakkal vádolta meg orvosát miután a kisbabája meghalt. Az orvost felfüggesztették, számos tiltakozást szerveztek a szülészeti erőszak ellen, és egyre többen mesélik el, mi történt velük a szülés során. Marica Mihajlović volt a fecske, a nyár pedig talán a szülészeti osztályokon tapasztalható viselkedés megváltozása lesz. Ahogy mondtam, metafora.

De mi is az a szülészeti erőszak? Amikor a szülést követően a nők azt mesélik, hogy az orvos belekönyökölt a hasukba. Amikor a nő akarata ellenére burkot repesztenek. Amikor beleordítanak a vajúdó nő arcába, hogy ne hisztizzen már, nem is fáj az annyira. Amikor a szülő nő akarata ellenére előadást rendeznek az orvostanhallgatók számára a szüléséből. Amikor kiabálnak, vágnak, nyomnak, magára hagynak egy szülő nőt, amikor nem hagyják, hogy megszülje a gyerekét, hanem azt erőszakosan kiveszik belőle. Ez mind-mind szülészeti erőszak. Minden olyan beavatkozás és bánásmód, melyet a nő engedélye nélkül, akarata vagy tudta ellenére végeznek rajta vagy újszülöttjén a szülészeti ellátás bármely szakaszában, a várandósgondozástól a gyermekágyig. És ennek mindnek lesznek következményei az anyára és a babára nézve. Lehet, hogy nem olyan súlyosak, mint Marica esetében, de lesznek. Van, aki az ilyen élmények miatt nem vállal több gyereket, van, aki egy életre meggyűlöli az orvosokat, vagy a gyereket kell gyógytornára járatni, mert az agya ugyan nem sérült, de valamely végtagja a nagy rángatásban igen.
Majdnem mindenkinek van egy ilyen története. Ha nem saját, akkor olyan, amit egy közeli ismerőse mesélt. Mert ez valóban olyan dolog, ami bárkivel megtörténhet.

Marica Mihajlović, az elhunyt kisbaba anyukája: „Sok nő jelentkezik. Néhány nő hasonló történettel jelentkezett ugyanazzal az orvossal kapcsolatban. Halhattak már Jelena történetéről. Az ő kisbabájával is ugyanez történt. Egy kisfiúról van szó, csak annyi a különbség, hogy az a baba három hónapig élt, de ugyanúgy az agya sérült, minden ugyanaz ugyanannál az orvosnál. De jelentkezett több nő is más szülészetekről, és elmondták, mi történt velük, megosztották velem a történetüket, támogatnak. Szeretnék ezen az úton is szólni hozzájuk, és arra bátorítani őket, hogy ne titkoljanak semmit, ne hallgassanak, ne tűrjék az erőszakot, főleg az orvosok részéről, hiszen az orvosok azért vannak, hogy megvédjenek bennünket.”

A szerb köztársasági elnök is fogadta Marica Mihajlovićot. Aleksandar Vučić sajnálatát fejezte ki az eset miatt. Mint mondta: számos vallomást elolvasott, és együtt érez azokkal az anyákkal, akik ilyen megrázkódtatáson mentek át. Köszönetet mondott a fiatal nőnek azért, hogy volt bátorsága kiállni a nyilvánosság elé, és ígéretet tett arra, hogy kivizsgálják, nemcsak ezt az esetet, hanem az összes hasonlót. Mint mondta: Marica a története elmesélésével számos gyereket menthetett meg, mert most mindegyik orvosnak még jobban oda kell figyelnie. A szülési körülmények javítása érdekében pedig az ország összes szülészeti osztályának felújítására tett ígéretet.
 
Aleksandar Vučić, köztársasági elnök: „Még ha biztos is vagyok abban, hogy a 99,9999 százaléka azoknak, akik anyákkal dolgoznak, mindent megtesz, azért élnek, hogy azok a gyerekek és anyák élhessenek, de mindig lesz 0,00001 százalék felelőtlen. De most ez a 0,001 százalék felelőtlen is meg fogja érteni, hogy az állam nagyon erősen, nagyon felelősen és nagyon komolyan reagál, és fel fogja fogni, hogy ezeket az anyákat mindig támogatni fogjuk. És ezt is csökkenteni fogjuk a jövőben. Tényleg nagyon hálás vagyok neki, amiért volt ereje és bátorsága, hogy egy ilyen nehéz eset után kiálljon a nyilvánosság elé.”

A mitrovicai rendőrség letartóztatta az 1979-es születésű M.M. monogramú orvost, akit az egészség elleni bűncselekmény minősített esetével gyanúsítanak. A mitrovicai kórházban belső ellenőrzést tartottak. Danica Grujičić egészségügyi miniszter kiemelte, a belső ellenőrzést olyan orvosok végzik, akik semmilyen módon nem vettek részt Marica Mihajlović vagy a kisbabája kezelésében. A legfontosabb lépés az, hogy mindenkinek a vallomását meghallgassák, tehát mindazoknak tanúskodniuk kell, akik a nő felvételétől a hazabocsátásáig kapcsolatba kerültek vele. Ez jelenti az orvosokat, ápolókat és más dolgozókat a mitrovicai kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályán. Emellett külső vizsgálatot is indítottak, hogy a kórháztól teljesen független szakemberek is megvizsgálják az esetet.
 
Danica Grujičić, egészségügyi miniszter: „Amin a minisztérium most intenzíven dolgozik, az a helyzet felmérése Szerbia összes szülészetén. Ötven ilyen van. Annak érdekében, hogy a nők és a kisbabák megfelelő védelemben részesüljenek, fel kell mérnünk, hogy mely szülészetekre van szükség, és melyekre nincs. A kisszámú szülés, évi tíznél kevesebb nem biztosít elegendő tapasztalatot az ott dolgozó orvosoknak. És ha valamilyen komplikáció történik… Én megértem a laikus embereket, akik azt mondják, hogy a terhesség egy egészségi állapot, a szülés egy természetes dolog. Azonban mi, orvosok annyi komplikációt láttunk már, én személyesen is, aki pedig sem nőgyógyász, sem szülész nem vagyok. Az ember azt sem tudja, mi van a fejében. Volt olyan eset, hogy ugyanabban műtőben az orvosok császármetszést hajtottak végre az édesanyán, amíg én a vérzését vagy az agytumorát operáltam. Tehát tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy a nő csak azokon a szülészeteken van biztonságban, ahol van elegendő és nagyszámú szülés. Ezeken a szülészeteken pedig biztosítani kell, hogy aki ott akar lenni a gyereke születésénél, és most az apukákról beszélek, az ott lehessen. Vannak olyan férfiak, akik nem akarnak ott lenni. Arról nem is beszélve, hogy nekünk még egy embert kell biztosítanunk arra, hogy ha ne adj, Isten, az apuka elájul, elkapja őt. Mert az anyuka és a baba a legfontosabb, de nem egyszer megtörtént, az emberek rosszul lettek. Nem vagyunk egyformák.”

A köztársasági elnök a szülészeti osztályok felújítását ígérte. Ez szép, és kellemesebb lesz majd olyan szobákban szülni és gyógyulni, amelyeknek nem potyog a vakolata, ahol le lehet húzni a vécét rendesen, vagy le lehet engedni a nagyon magas ágyakat, hogy a frissen szült anyukáknak ne kelljen minden alkalommal felugraniuk az ágyra, ha le akarnak feküdni. Szóval jobb érzés lesz szétnézni szülés után. Azonban az ilyen külső felújítások nem lesznek elegendőek, ha a szülészeteken dolgozók hozzáállása nem változik. Az államfő azt mondta, hogy az orvosok 0,0001 százaléka felelőtlen. Lehet, hogy így van. Az viszont, hogy a legtöbb szülészeten és csecsemőosztályon durván bánnak és beszélnek a kismamákkal biztosan, hogy nem az esetek 0,0001 százalékában történik meg, mert ha így lenne, nem lenne tele a közösségi média az átélt borzalmakról szóló történetekkel. Rendszerbeli, hozzáállásbeli változásra lenne szükség. Ehhez viszont több időre, és más szemléletmódra, nem pedig új függönyökre van szükség.