Vietnámi hívők a nagybecskereki katolikus székesegyházban
Hogy vietnámi munkások is dolgoznak a kínai Linglong társaság leendő nagybecskereki gumigyárának építőhelyén, arra akkor derült fény, amikor híre ment, hogy emberhez nem méltó körülmények között laknak itt, és hogy állítólag egyesektől a munkaadójuk elvette az útlevelet. A helyzet elcsitult, a vietnámiak pedig továbbra is a gumigyár építésén dolgoznak. Egy részük katolikus vallású – ők a helyi székesegyházban találtak lelki békét.
A nagybecskereki katolikus székesegyház szentmiséin nem szoktak annyian lenni, hogy ne tűnne fel, hogyha esetleg új hívek jelennének meg. Különösen, ha egyszerre húsz új arcot is látni a templomban. Ráadásul olyanokat, amilyeneket nem mindennap lehet látni Bánátban. Vietnámi vendégmunkásokról van szó, akik nemrég óta rendszeres látogatói a vasárnap esti szentmiséknek.
Lien Chu Dinh, vendégmunkás, Vietnám: „Lien vagyok Vietnámból. Itt dolgozunk a Linglong-Tyre Nagybecskereken épülő gumigyárán. Mintegy négyszáz vietnámi származású él itt. Van, aki kamiont vagy egyéb járművet vezet, mások az építkezésen dolgoznak. Négyszázan vagyunk, és abból a katolikus vallásúak aránya tíz százalék. Ahogy ideértünk, mi katolikus vietnámiak, elkezdtünk érdeklődni afelől, hogy hol van katolikus templom. Sétáltunk a városban, aztán egy taxis igazított útba bennünket. Így jutottunk el először a székesegyházba.”
A vietnámi katolikus hívekkel Elias atya vette fel a kapcsolatot, aki Indonéziából érkezett 2002-ben Magyarországra, öt éve pedig a Nagybecskereki Egyházmegyében teljesít szolgálatot. Mint mondja, együtt tud érezni az otthonuktól messzire elszakadt emberekkel, akik a családjaik megélhetése céljából vállalták a megpróbáltatást.
Elias Ohoiledwarin, verbita atya, segédlelkész: „A vietnámi testvéreink vannak itt Nagybecskereken. Valóban nagyon örülök, hogy találkoztam velük, megismertem őket és a kapcsolatot is ápoljuk. Körülbelül négyszázan vannak itt a Linglong gyárban. Most már több mint négy-öt hónapja itt vannak Nagybecskereken. És abból a négyszázból körülbelül 50-70-en katolikusok. És nagyon érdekes, mert ők valóban gyakorló katolikus emberek. Otthon is járnak templomba, és gyakorolják hitüket. Nagyon vallásosak.”
A nehéz munkát végző emberek immár rendszeresen látogatói a vasárnapi esti szentmisének. Mintegy tíz kilométerre vannak elszállásolva Nagybecskerek központjától.
Elias Ohoiledwarin, verbita atya, segédlelkész: „Néha taxival, néha biciklivel jönnek templomba. De érdekes, amióta itt vannak, minden vasárnap eljöttek a szentmisére. Esti szentmisére, csak esti szentmisére, akkor érnek rá. És eljönnek, mert számukra nagyon fontos, hogy megtartsák a hitüket. Itt erősödnek meg. Kapnak egy kis lelki erőt, vigasztalást a nehéz munka mellett. Ráadásul a családjuk is otthon nagyon örül, hogy találtak katolikus templomot, megtalálták a katolikus plébániát, és már rendszeresen járnak minden vasárnap templomba, és nem hanyagolják a hitüket. Ez hatalmas öröm, hatalmas békét ad a családtagoknak otthon Vietnámban.”
Elias atya meglátogatta a vendégmunkások lakhelyét, de a szentmisék után ő is vendégül látja őket a plébánián.
Elias Ohoiledwarin, verbita atya, segédlelkész: „Azóta tartjuk a kapcsolatot, hogy a múltkor a vietnámi újévet közösen megünnepeltük. Meghívtak engem oda hozzájuk és ott szobáról szobára jártam, megszenteltem a szobájukat. Ugyanolyan szokás, katolikus egyházi szokás, hagyomány van szerte egész világon. Ahogy a házszentelés indult, ők is kérték a szobájukat megszentelni. Ők is itt vannak minden vasárnap, amikor ráérek akkor a mise után szoktak itt a plébánián gyülekezni, mint most is. Teázunk, eszünk, iszunk egy kicsit. És a lényeg, hogy nagyon örülnek, hogy ide járnak a templomba. És nagyon boldogok. Megtalálják magukat itt a plébánián, otthon érzik magukat.”
Szerény emberek és hálásak a vendégszeretetért és a vendéglátásért.
Lien Chu Dinh, vendégmunkás, Vietnám: „Az emberek itt Szerbiában kedvesek, barátságosak, és már sok segítséget kaptunk tőlük. Nem volt könnyű, amikor ideértünk, de az olyan emberek, mint Elias atya, sokat segítenek az itteni vietnámi közösségnek. Köszönetet mondanék mindenkinek, aki segít nekünk, hogy itt lehessünk, dolgozzunk és egészségesek maradjunk, hogy megoldhassuk az esetleges problémáinkat.”
A vietnámi katolikus közösség tagjai egészen fiatalok. Nem értik, hogy a nagybecskereki szentmisékre miért csak főleg idős, magányos emberek járnak.
Elias Ohoiledwarin, verbita atya, segédlelkész: „Csodálkoztak, hogy más Vietnámban. A katolikusok ott is kisebbségben vannak, mint itt nálunk is, de hatalmas templomaik vannak és azok a vasárnapi szentmisén tele vannak. A templom mindig tele van az emberekkel. Nagyon sokan járnak templomba. Az volt a benyomásuk, amikor ide jöttek, hogy nem láttak itt a templomban gyerekeket, nem látnak fiatalokat, nem látnak házaspárokat, csak idős embereket. Ezt nem értették. Többször is kérdezték tőlem, hogy miért van ez. Ezt én sem tudtam nekik megmagyarázni az itteni egyháznak a helyzetét. Elöregszik az egyház. Természetesen vannak gyerekek, vannak fiatalok, de más dolguk van, más teendőjük van. Kevesebben járnak a templomba gyerekek meg fiatalok. A szülők se hozzák a gyerekeket. Ázsiában az egész család ott van a templomban. De mondtam nekik: a lényeg nem az, hogy kik járnak ide, hanem hogy mi járunk és megtaláljuk a helyünket a templomban és ápoljuk tovább a hitünket.”
A terv, hogy valamikor húsvét után a katolikus plébánián vendégül látják a vietnámi vendégmunkásokat, hadd érezzék azt, hogy van egyház, amely gondol rájuk és gondoskodik róluk. A város szélesebb közössége eddig támogató falfirkák formájában vállalt szolidaritást a vietnámiakkal.
